Sziasztok Leendő Olvasók! ♥:)
Íme,az én blogom is megnyitotta kapuit.:D Ha körülnéztek az oldalon,rengeteg részletes információt is megtudhattok,azonban én most nem szeretném húzni az időtöket.A lényeg az az,lenne,hogy egyeseknek biztosan ismerős,a prólogus tartalma..Na,hogy elkerüljük a ,,Lopós" jelzőt,tisztázni szeretném,hogy ezt én írtam,csupán az előző blogomat nem folytattam,hanem újra kezdtem és kissé átköltöttem :) Csak a prológus hasonlít a régire a többi teljesen más lesz,megígérhetem xD Az előszóról még annyit,hogy tudom,kicsit sablonos,de igazából nem így írok csupán azért sikeredett ilyenre mert ez egy napló részlet :DD Talán egy két dolgot még homály fed de idővel mindenre fényderül.:)Szóval remélem tetszeni fog a blog,hogy jelentkeztek olvasónak komiztok-szavaztok és akkor én már hozom is a részeket *-* ♥ :)
By:Melody
2 évvel,három hónappal és 18 nappal ezelőtt:
/Részlet:Payton Cross naplójából/
~****~
,,Nem régiben,rájöttem arra,hogy az élet túl rövid ahhoz,bármely apró vagy éppen nagy hibákat vétsünk,az élet erre nem áll készen.Sokszor előfordul,hogy egy-két kétséges momentumban elfelejtünk gondolkozi.Nem figyelünk a tényekre,csupán hagyjuk,hogy a sors magával cipeljen.És,sajnos később bármennyire is átkozzuk a dolgot,emléket nem tudunk rajta változtatni.Higgyétek el,én már csak tudom,az én hosszú történetem is ilyen alapokon indult..
Az ablakon és az ajtó résein egyaránt beszürődött a halkuló néha hangosodó zene.A tv,a rádio és az utca zaja és ugyanazt hajtotta.,,Tanulj meg élni!"Kezeim egyre gyorsabban jártak.Zaklatott szívverésem még mindig az elmúlt percek emlékeit ütlegelte.Teljes pontosággal kutattam a fiókokban,tudtában voltam annak,hogy bármelyik percben rámlelhetnek.Hogy mit kerestem?Lehetőséget,hogy szebbé tegyem a szürke hétköznapjaim.Hogy végre ne legyek a tartózkodó,csendes kislány hanem megtapasztaljam,hogy milyen is az élet,hogy egy kis örömöt is leljek benne.Megakartam változni,a lelkemben felfoghatatlan gondolatok cifráztak melyek a csillagos ég felé vezettek.Ez a hűvös éjszaka December 12.-volt vagyis az x-faktorosok afterpartya ahova,apámat hatalmas szeretettel hívták meg mint a rendezők egyike.Mindenki erről beszélt az egész országban.A meghívót egy hete szállították ki,és egy VIP.jeggyel rendelkező nyakláncot véstek bele.Mikor,megtaláltam a kis borítékot benne a "kincsekkel" megszeppenve szorongattam kezeimben.Nem tudtam,hogy tényleg képes vagyok-e erre,de rossz hajlamaim amik először szóltak hozzám azt súgatták nem árt egy kis kockáztatás.Így talán ma már megbántam volna,ha tudom a következményeket de kiszöktem és elmenekültem.Felpattantam egy buszra és meg se álltam amíg oda nem értem a keresett helyre.Egész úton elgondolkozva bámészkodtam a sötétben.Az idő a 12 óra irányában ütlegelt.Bár az esti kalandok félelmetesnek bizonyulhatnak egy cseppet sem reszkettem,sőt épp ellenkezőleg lelkem mélyén élveztem a dolgot,ráadásul a lámpák fényei is önelégülten csillogtatták tekintetem.
Rengetegen voltak,a sor a bejutásért az utca végéig fonódott,pedig csak a vezetőségből,a versenyzőkből és néhány sztár vendégből állt még is egy öröké valóságnak tűnt kivárni.Kicsit berezeltem mikor az őrök furcsálló tekintettel néztek rám de később kiderült,hogy az elkenődött szemfestékem bámulták oly annyira.Így sikeresen átengedtek.Mérhetetlenül boldog voltam.A környezet egy kissé idegen volt számomra.A hangos zene és a tapasztalatlan lökdösődő részeg emberek felettébb felvonták figyelmemet.Alig bírtam megmozdulni a sok egylettől.Azonban miután kényszeresen beleittam az első italba mi kezem közé akadt és élveztem ahogyan az alkohol megülepszik bennem egyre jobban megbékéltem a szituációval.Arról is rémlik valami,hogy volt egy lány akivel két szót váltottunk majd berángatott a táncparketre.Hilarie-nek hívták.Élénk barna haja volt és csillogós ruha szettje kitűnt a tömegből de mindezek ellenére nem volt annyira kiütve mint szerény személyem,aki már alig állt a lábán.5-6 fiú között nyomultunk akikkel újdonsült barátnőm igazán jól kijött,a nevükre már nem emlékszem csak arra,hogy az egyiken egy supermen-es póló-volt amit én sikeresen telibe öntöttem de nem zavarta ledobta a felsőjét és tovább táncolt.Szédelegve dülöngéltem össze és vissza.Teljes mértékben elgörnyedtem,elfeledtem az élet nehézségeit és a problémáim elillantak csak gyönyörködtem a fényekben.Mindaddig a sors döntő momentumig míg két kar végig fonódott a derekamon.Egyik lábamról a másikra helyeztem a súlyom és úgy ringatóztam mellette.Hallottam,ahogyan közönség reakcióként "uuu-zni" kezdenek a többiek,bár a ricsaj elnyomta hangszálaikat.Az ismeretlen szembe fordított magával,csak ekkor fedte föl előttem magával ragadó zöld szemeit,és azokat a göndör fürtöket amik homlokán himbálóztak.Ellágyította a térdeim,csak annyit tudtam,hogy Ő is az öt srác egyike.Sem a nevét,sőt mindezek mellet még ismerni se ismertem,mégis valamilyen kémia oknál fogva hagytam,hogy ajkait az enyémre helyezze.Erőteljes,misztikus csókjai szinte égették a számat,és mikor lágy bőrét az enyémhez érintette,hogy beletúrjon hajamba csak nem összedőltem,akár egy kártyavár.Nem akartam,hagyni magam és mostanság már átkozom a pillanatot de részegségemre szóljon azt sem tudtam mi történik körülöttem.Végiglökdösve mindenkit rontottunk ki a folyósora.Vadságát felsőbb fokra helyezte de akkori gondolkozással még eltűrtem a kínos testbeszédet.Csak egy kép villan meg előttem ahogyan csakhogy nem kitörik a helyiség ajtaja ahova mint egy porcelán babát berángatott,oly gyengéden,mintha egy kicsit is erősebben szorítana darabokra törnék.Szerencsénkre azon az éjjelen holdtölte volt így a felettünk lévő kis ablakon beszivárgott némi fény,mivel anélkül az orrunk hegyét se láttuk.Tekintetem körülforgatva igyekeztem felmérni,hogy még is hol vagyunk,miközben ölelő ajkait aligha egy levegő vételre engedte el az enyémtől.Egy takaritóraktárban voltunk,pontosabban egy kis szakadtas kanapén,melyről biztosan lehetett tudni,hogy darabjaiban van de nem foglalkoztunk vele csak egymásnak éltünk és semmi sem számítót.Egy apró és gyors mozdulattal levette a pólóját majd fordítót helyzetünkön.Nem tudtam ellen állni egy érintése feltörte savanyú szívem cukor burkát és édes szerelem árasztotta el lelkemet.A fagyos időszak uralt kint mindent,dideregve fosztott meg az utolsó ruhadarabtól így ziháló levegő vételünk ironikusan játszódott meg a ködös zárkában.Váratlanul egy erős kötelék kezdte szorítani a szívemet és csak akkor tért nyugovóra mikor hozzá érhettem és tudtam,hogy ez jelent valamit..
Elég hülyén hangzik mi?A meggondolatlan kis kalandom.Reggel a karjaiban ébredtem.A gyötrelmes másnapos tüneteimtől azt se tudtam mit keresek egy idegen mellet meztelenül.Kétségbeestem.Egy parányi halvány folt libegett előttem,ekkor még azt hittem minden okkal történt,hiszen csak nem feküdhettem össze egy idegennel.Nem tudtam mit kéne tennem.Magamon éreztem szíve dobbanásait.Szuszogása pedig eddigi életem legszebb dallama volt.Hamarosan felkelt,elképedve és megviselt arckifejezéssel.Ahogyan egy alig látható kis mosolyt indikált felém úgy remegtette meg az egész testem,vigyorogva túrtam bele a hajamba a magam naiv törékeny légkörében.Habár sokat feledtem van egy mondat ami jobban fájt bárminél.
-Öhm..-vakarta meg korcos fürtjeit mely a párna kondicionállásától borzosan álltak.Elakartam kérni a telefon számát úgy éreztem rátaláltam az igaz szerelemre mindaddig,mint minden jó horror filmben rám is lesújtott a gonoszok eltipró hatalma.-Ugye,tudod,hogy erről nem beszélhetsz senkinek?!Nem lenne valami viszonozó ha az egész világ megtudná,hogy veled voltam.Gondolom megérted!-villantott rám egy ezer faktos vigyort úgy mintha bókkal simítaná lelkemet és nem átdöfte volna,hogy magam kelljen össze kaparnom.Fal fehér arccal bámultam rá,míg vidáman felöltözött majd egy puszit nyomva a homlokomra kisétált az életemből..
